Kick-box történelem

A kick-box sport az 1970-es évek elején alakult ki az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Megalapítói az amerikai Mike Anderson és a német Georg Brückner volt.

Az alapítók egyik fő célja az volt, hogy az ütéseket és rúgásokat használó távol-keleti eredetű harcművészetek – a (japán eredetű) karate, a (koreai eredetű) taekwondo és a (kínai eredetű) kung-fu, valamint a thaiföldi eredetű muay thai – mozgásanyagát továbbfejlesztve, azokat ötvözve a boksz technikákkal, egy önálló, deklaráltan verseny-centrikus küzdősportot hozzanak létre. A kick-box nem tagadja a tradicionális gyökereit, de önmagát nem harcművészetként, hanem egy modern küzdősportként határozza meg. A kick-box első elnevezése sportkarate, majd all-style sportkarate volt, később egységesen a kick-box elnevezés használata vált elfogadottá.

Az alapítók Bruce Lee közeli barátai (Chuck Norris, Bill Wallace,Bob Wall, Benny Urquidez, Jeff Smith, Dan Inosanto, Dan Macaruso, Dominique Valera, Danuel Rennesson), akik Bruce Lee halála után a Jeet Kune Do-ból kivették a sérülésveszélyes vagy végzetes elemeket és sportá „szelídítették” a Jeet Kune Do-t. (Forrás: A Kung Fu Királya – Leyrer Richard, Szabó Julianna)

A kick-box sportolók küzdelmi és formagyakorlat versenyszámokban versenyeznek, a nők és a férfiak külön.

A küzdelmi versenyszámokat öt szabályrendszerben rendezik. Ezek alapvetően abban különböznek egymástól, hogy az akciók (ütések és rúgások) végrehajtásánál kontrollált fél erő (a semi-contact és light-contact szabályrendszerekben), vagy teljes erő (a full-contact, low-kick és thai-kickboxing szabályrendszerekben) engedélyezett.